Best Albums Of 2011

cropped-fej.jpg

Itt az év vége, sajnos már csak januártól jelennek meg valamire való új lemezek. Ezért is jó a decemberi uborkaszezon, mert ilyenkor van lehetőségünk újra unalomig hallgatni a kedvenc lemezeinket az elmúlt egy évből. Listákat készíteni egy teljesen szubjektív dolog, nem is lehet mindenkinek egyforma ízlése. Szerencsére a tavalyi évvel ellentétben 2011-ben sokkal több kiemelkedő debüt lemez volt. Persze voltak visszatérők is, akik egyre magabiztosabbaknak érezhetik magukat a zeneiparban. Remélem az én listám is elnyeri tetszéseteket.

25. The Naked And Famous – Passive Me, Aggressive You

Az új-zélandi The Naked And Famous igazi nagy kedvenc volt az évelején, mind a sajtó, mind a zenészek köreiben. Hazájukban már tavaly megjelent a lemez, de világszerte csak idén adták ki. Igazi pop lemez a Passive Me, Aggressive You, 2011 legfontosabb slágerei, a Young Blood és a Punching In A Drean is erről az albumról származik. Reméljük a második lemezükkel már a lista elején találkozunk.

24. Girls – Father, Son, Holy Ghost

A szektában felnevelkedett Christopher Owens nagyon is jól tette, hogy miután kiszabadult, a zenébe lett szerelmes és megalapította Girls nevű zenekarát JR-el közösen. Az idei lemezüket nem meglepően a Pitchfork is nagyon imádta. Egy igazi amerikai lemez, zajos gitárok, őrült dobok, jó szövegek és természetesen a lassú balladák sem maradhattak ki.

23. Cults – Cults

Madeline Follin és Brian Oblivion párosa egyenesen New York-ból jelentkezett első lemezükkel. Idén valahogy kevesebb volt az új, női énekessel rendelkező zenekar. Madeline bájos hangja a Cults nagy erőssége, amelyet Oblivion vokálja tökéletesen egészít ki. Sajnos a lemez nem túl változatos, de a félórája le tudja kötni az ember figyelmét, szinte hallgatatja magát.

22. The Strokes – Angles

Az év nagy visszatérője a The Strokes volt. 2007-es lemezük óta szanaszét mentek és ki-ki csinálta a saját projectjét. Tudták jól, hogy ideje volt egy kisebb szünetnek, hiszen a First Impressions Of Earth már unalmas volt. Az idei Angels készítése se lehetett gyerekjáték, mivel a lemez nagy részét Julian nélkül csinálták, ő csak e-mailben küldte el vokáljait. Az album kevésbé volt gitárközpontú, már a szintik is előkerültek, igazi 80-as évek hangzásúra sikeredett. Állítólag már készülnek a folytatással.

21. Cut Copy – Zonoscope

A Cut Copy a 2000-es évek egyik legfontosabb ausztrál zenekara, hiszen szintipop zenéjük mondhatni az egyik legjobb a szcénában. A Zonoscope méltó folytatás a srácoktól, újra visszatértek a 80-as évek elektropop hangzásukhoz, nem mintha valaha különösen elhagyták volna. A majdnem egy órás lemez kevésbé slágeres, de kellő odafigyeléssel könnyen ráérezhetünk a hangulatára.

20. Bombay Bicycle Club – A Different Kind Of Fix

Máig nem tudom eldönteni, hogy az A Different Kind Of Fix a zenekar második, harmadik esetleg két és feledik lemezének számít-e, ugyanis a lemez olyan mintha a tavalyi akusztikus Flaws-t összekevertük volna az első lemezükkel. Mindenesetre a Bombay Bicycle Club idei lemeze is nyugodtan felkerülhetett a listánkra, hiszen pár „unalmasabb” része ellenére, az album több mint a fele szinte tökéletes.

19. Cant – Dreams Come True

A Warp Records-nak valahogy idén nem voltak túl kiemelkedő lemezei (talán még Jamie XX és a Battles munkája), de a Grizzly Bear basszusgitárosának, Chris Taylornak a mellékprojectje, az idei év egyik nagy meglepetése volt. A félórás lemez igen változatosra sikeredett, van olyan szám, ami úgy hangzik mintha egy lepukkant amerikai bárban gitározgatna a sarokban valaki, majd átvált egy sokkal felemelkedettebb hangnembe. Reméljük a következő Grizzly Bear lemezen több teret kap majd Chris hangzása.

18. Tom Vek – Leisure Seizure

Tom Vek nevére már sokan nem is emlékezhetnek, hiszen első lemezét majdnem hat éve adta ki, de megérte várni a folytatásra. A Leisure Seizure-ön biztos, hogy senki nem fog hasonló hangzású számokat találni, mivel minden egyes szám külön-külön hangzással rendelkezik, Tom hangja az egyetlen összekötő elem.

17. Justice – Audio, Video, Disco

Kedvenc francia elektro duónk végre visszatért. A Justice zenészei a második lemezükre megtanultak több hangszeren is játszani, amelyeknek a samplerei a lemezen is hallhatóak. Igazi 70-es évek klasszikusa párosul diszkó hatásokkal. Kevésbé monumentális lemez, de így sem volt gyenge teljesítmény tőlük.

16. Kasabian – Velociraptor!

Sajnos az idei Kasabian koncertről lemaradtunk, de a negyedik lemezükkel bőven kielégítettek minket. Immár, négy lemezzel rendelkező zenekarként végleg a zenei világ nagyjai között érezhetik magukat. A Velociraptor sokat merített a gyökerekből, de mégis egy pimaszabb lemezt kaptunk a kezünkbe, gondoljunk csak például a Swichblade Smiles című számra. Különösebben nem fejlődtek az előző lemez óta, de még is egy figyelemre méltó albumot írtak.

15. Wu Lyf – Go Tell Fire To The Mountain

A Wu Lyf híres volt titokzatosságáról, a lemez kiadásáig még a tagokat sem ismertük. Azóta fordult a világ körülöttük és bemutatták a rajongóknak furcsa zenéjüket. Ellery Roberts éneke az egyik legegyedibb, amit idén hallhattunk, sokaknak biztos idegesítő, de egy idő után megszokható a rekedt kiáltása. Post rock himnuszaik meg egyszerűen remekek.

14. The Drums – Portamento

Nem kellett egy év se a tagcserén átesett The Drums-nak és ki is adta második lemezét. A Portamento már nem az a sugárzó lemez volt, mint az első, kevesebb sláger is volt rajta. Zeneileg semmit nem változtak, maradtak a jól megszokott indiepop-nál, mégis ez a „melankólikusabb” hangzás jobban illik a zenekarhoz.

13. Hooray For Earth – True Loves

Valószínűleg a bostoni Hooray For Earth lemezét már rég elfelejtette mindenki, de mi mégis nagyon szerettük. A True Loves az elektronika és pszichedelika szerelem gyereke. Kellő mennyiségben keveredik mindkét stílus, olyan mintha az MGMT keveredett volna a Yeasayer hangzásvilágával.

12. Friendly Fires – Pala

A nyár legjobb lemeze. Az biztos, hogy idén megnőtt a hawaai ingek eladása a Friendly Fires második lemeze után, ugyanis az eddig sem kisebb jelenségnek számító frontemberük, Ed Macfarlane higanymozgása kiegészült ilyen ingekkel is. Az album sokkal poposabbra sikeredett, mint az elődje, igazi sláger album lett. Érdemes, még így, a fagyos napokon is elővenni, mert szinte a tengerparton érezhetjük magunkat az első hangtól kezdve az utolsóig.

11. WhoMadeWho – Knee Deep

Egyre több zenekar kerül Észak-Európából a köztudatba, ez alól a dán WhoMadeWho sem kivétel. Korábbi lemezeiken inkább post rock-os hangzású zenekar átváltott az elektronikára (persze élőben maradtak a hangszerek). A Knee Deep volt az a lemez, amelyet elég volt kevésszer végighallgatni, mégis imádta az ember.

10. White Lies – Ritual

Eljutottunk a listánk első tíz helyezettjéhez. A White Lies annak ellenére, hogy követte az előző lemezének a fonalát, egy sokkal kiforrottabb, komolyabb lemezzel tért vissza. A lemez témája nagyrészt a vallásokkal foglalkozik a maga szintjén. Hangzásilag maradtak a jól megszokott post-rocknál, persze több-kevesebb elektronikával megspékelve. Mindenesetre a Szigetes koncertjük után bebizonyosult, hogy nemcsak egy egylemezes csoda volt a zenekar.

09. S.C.U.M – Again Into Eyes

A szintetizátorfüggönyök királyának nyugodtan nevezhetjük a S.C.U.M-ot. Ugyanis sokszor a The Horrors-hoz hasonlított zenekar idén kiadta a debüt lemezét, és kiderült az art rockban van élet. Persze mindez nem működhetne egy karakteres frontember nélkül. Thomas Cohen rendelkezik a megfelelő darkos, színpadias énnel,  amely kíváncsivá teszi az embereket, orgánumáról nem is beszélve.

08. Battles – Gloss Drop

A Battles-nél őrültebb zenekart keresve se találhatnánk. Őrült tempojú, igazi eszeveszett ritmusú dallamokból épül fel a zenekar idei lemeze. A Glass Drop-ot nagyon nehéz befogadni az átlag hallgatónak, hiszen a sokszor gyerekjátékok hangjára torzított szintik, gitárok hangjával nagyon durva matek rockot hoztak össze. Ez az a lemez, amely csak az igazi zene ínyenceknek ajánlatos.

07. Is Tropical – Native To

A mindig arcukat takargató Is Tropical került a hetedik helyünkre a debüt lemezével. A Native To egy igazi fiatalos, „punk” lemez. Könnyen rá kap az ember az izére, annyira egyszerű, de nagyszerű. Egyértelműen már az új generációt képviselik a zenei színtéren, komolyabb elismeréseket úgy is majd csak a későbbi lemezeikkel fognak elérni.

06. Radiohead – The King Of Limbs

Ha valaha is eszünkbe jut újra 2011 zenei szempontból, Thom York felejthetetlen táncolása a Lotus Flower klipjében biztosan ott lesz a fejünkben. A Radiohead mindig is nagyon értett a lemezeik kampányához, ne feledjük, az annyit fizetsz, amennyit akarsz módszerük. A The King Of Limbs-nek az volt a nagy reklámja, hogy nem volt, és egy hétvégén csak úgy megjelent. A nyolc szám meghallgatása után derül csak ki igazán számunkra, hogy a negyvenen túl levő ötös egyszerűen nem tud mellé nyúlni.

05. Suuns – Zeroes QC

Kanada legújabb zenekara, a Suuns nyugodtan jelentkezhetne az év legjobb új zenekara címre. Sötét post-punkjuk bőven kitölti a Zeroes QC bő félóráját, amelynek a végighallgatása alatt minimum ötször megborsódzik az ember háta. Frontemberük Ben paranoiás suttogásai néha még a frászt is képes az emberre hozni, persze jó értelemben. A Suuns lemezét egyszerűen bűn lett volna ki hagyni a legjobb tízből.

04. Esben And The Witch – Violet Cries

Akik szeretik a kelta tündérmeséket, azoknak valószínűleg az Esben And The Witch a kedvenceik között van. Debüt lemezük még január közepén jelent meg, amely volt annyira jó, hogy az első ötbe is bekerülhessen. A depressziós hajlamúaknak nem ajánlott a lemez, de sötét téli estéken bizony nagyon jól tud esni ez a nyomasztó hangulat, amelyet csilingelő gitárjaikkal és Rachel gyönyörű hangjával érnek el.

03. Metronomy – The English Riviera

A dobogó harmadik helyét a Metronomy szerezte meg. A még két taggal kiegészült zenekar megmutatta egy új arcát, ugyanis Mount zenéje egy egészen más oldalát tárja elénk. Az angol tengerpart hangulatát idéző lemez afféle bágyadt hangzású pop. Korántsem olyan slágeres, mint a Nights Out (a The Bay kivételével természetesen), de mégis nagyobb művészi alkotás. Nagyon jó tudni, hogy végre valódi zenekar lett a Metronomy-ból, és kilépett a szintetizátorok bűvköréből.

02. The Horrors – Skying

A The Horrors már végleg felnőtt, mind korban, és mind zeneileg. A Skying-on teljesen eltűnt a zenekar egykori gót énje és átvette az uralmat a melankólia és az ábrándozás. Nem véletlenül kapták meg tőlünk az év koncertje címet, hiszen a pár héttel ezelőtti koncertjükön is megmutatták mire képesek. Egy órás lemez lévén meg kell küzdeni a befogadásáért, de ez nagyon is megéri, már csak a nyolc perces befejező dalukért is, amely idén a legjobb albumzáró dal.

01. Wild Beasts – Smother

Az IndieClub oldalán a dobogó legfelső fokát a Wild Beasts harmadik lemeze szerezte meg. A felvilágosodás kori szerzők nagy hatással voltak rájuk a lemez elkészítése alatt. A Smother a zenekar legpoposabb lemeze, de nem kell félni nem mentek el mainstream irányba, csak minimalistábbak lettek. Igazi ballada gyűjtemény az év lemeze, Thrope és Tom énekére nincs megfelelő szó, különösen Hayden szomorkás hangjára. A Wild Beasts teljesen megérdemelte a 2011 legjobb lemeze címet, reméljük jövőre legalább ennyi jó lemez lesz.