Zola Jesus @ A38

A napokban lehetett attól tartani, hogy a jó idő belecsúfít Zola Jesus estéjébe, de mintha maga az időjárás is megérezte volna, hogy neki esnie kell, mert pont ez a hangulat kellet a koncerthez. Persze mindenki szépen elázva érkezett az A38-ra, de senki arcán nem lehetett látni, hogy nagyon bánná a dolgot. Mint ahogy a múltkori Lamb és dEUS koncertet, úgy a mostani estét a Soundkitchen csapata szervezte.

Negyedóra késéssel Nagy Bence, Belle Belle nevet viselő egyszemélyes koncertje indította az estét. Hangulatában teljesen illet Zola munkásságához. Főleg szintetizátor hangokból felépülő számai leginkább a filmzenékhez hasonló volt. Gondolok itt például Stanley Kubrick A Clockwork Orange-jának a soundtrackjére. Az biztos, hogy nagy jövő áll még előtte, sajnos egyetlen hátránya, hogy Magyarországon nagyon szűk réteg vevő az ilyen igényes zenére.

Kilenc óra környékén lépet föl a színpadra Nika és három fős háttérzenekara (egy szintis, egy dobos és egy hegedűs hölgy). A tavaly év vége fele megjelent Conatuslegelejével a Swords és az Avalanche párosával kezdtek, mivel ezt a lemezt turnéztatják, a nagy részét hallhattuk is élőben. Természetesen a Stridulum IIlegjobb darabjai is elhangzottak. Kicsit nyomottan kezdődött a koncert, Zola még nem tudott kellőképpen kibontakozni, de miután lekerültek a cipők róla egyből felpörgött. A koncert felénél kezdődtek a pörgősebb számok. A Night-ot örömmel fogadta a közönség a Seekir-nél pedig énekeshölgyünk még a színpadról is leugrott, majd táncolgatott egyet a közönség soraiban. A Vessel-el meg volt a katarzis, persze utolsó számnak mondták, de már tudhatjuk, hogy egy encore mindenkinek kötelező, így tehát még egy végső szám erejéig visszajöttek

Kiválóan szólt minden tegnap este, Nika hangja egyszerűen eszméletlenül gyönyörű, ennyiszer se borsódzott még a hátam egy koncert folyamán. Aranyos volt ahogy próbált táncolgatni meg mutogatni, bár sokszor volt inkább komikus. Zola Jesus számaival csak az a baj, hogy a legtöbb igen hasonló és néha észre sem lehetett venni, hogy már egy másik szám szól éppen. Nyilván egyértelmű, hogy csak Nika kapott megvilágítást, de azért picit sajnáltam a többi zenészt, hogy a füstben kellett “elbújniuk”.

Összességében remek kis koncert volt, nagyon élvezetes. Van még hova fejlődnieZola Jesus-nek, de még csak mostanában töltötte be a 23-at szóval még rengeteg lemez várható tőle. Örülünk, hogy végre van egy olyan csapat, mint a Soundkitchen, aki elmeri hívni a legjobb zenekarokat. A következő estjük Sóley és Sin Fang párosa lesz, de mi már a Warpaint koncertjét várjuk tűkön ülve.