Sóley és Sin Fang @ A38

A From Icelandic With Love keretében tegnap este a szünetet tartó Seabear kétnyolcadát láthattuk fellépni az A38 fedélzetén. Sóley és Sin Fang fogták magukat és közösen Európa szerte turnéznak éppen. A Soundkitchen csapata a Lamb, a dEUS és Zola Jesus (gyűlnek a nevek) után őket is elhozta hozzánk. Sikerült megtudnunk milyen is az igazi izlandi muzsika, amiért sokan annyira rajonganak.

Nagyjából este nyolc körül el is kezdődött a közepesen megtelt teremben Sóleyelőadása. Ami egyből feltűnt, az a csönd. Ugyanis ha valaki vett egy mélyebb levegőt az egyből megzavarta volna koncertet. Ugyanis Sóley – ez a hivatalos neve is – szintetizátora és annak pedáljai mellett, még egy dobos és szintis úr játszott vele együtt, de ők is csak nagy ritkán. Szerény kislányos megjelenése és viselkedése jópofa volt, amikor a közönséghez beszélt – néha egy kicsit talán túl sokat is – mintha megszeppent volna, látszik, hogy korábban nem töltötte be ezt a szerepet. Természetesen a tavalyi We Sink című lemezének a számait játszotta, de elhangzottak új darabok is, amelyek véleményem szerint sokkal jobbak lettek, előszeretettel használta loop pedálját ezeknél a daloknál. Leginkább zavaró dolog csak az volt, hogy éppen belemerültünk volna a számokba, amikor azoknak hirtelen vége lett és máris kizökkentünk a hangulatból, jobb lenne ha összekötné a dalokat. Őszintén szólva féltem attól, hogy unalmas lesz a fellépése, de mivel egész rövidre sikerült pont jól jött ki a dolog.

Alig negyedóra pakolászás után máris a színpadon volt Sin Fang és zenésztársai. Azt már most le kell, hogy szögezzem az ő koncertjét valójában jobban vártam, mint a Sóley-ét. Sindri már egy egész zenekarral lépett fel, Sóley-al és dobosával kiegészítve. Egyből elsütötték legújabb kislemez dalát az Only Eyes-t. Sajnos tavalyi lemezéről a Summer Echoes-ról kevesebb szám volt, mint vártam, de azért kaptunk Beacause Of The Blood-ot és Fall Down Slow-ot. Volt még tapsikolós Clangour And Flutes és érzelmes csak ének és zongora (szintetizátor) lezárás. Minden minőségi volt, jól játszottak, lelkesedéssel – kivéve a rappernek tűnő dobos, aki majd elaludt – volt élete az egésznek, csak valahogy ezzel egyetemben nem nyújtott semmi emlékezeteset. Előtte lévő kollégájához hasonlóan az ő koncertje is sajnos nagyon rövid volt.

Soundkitchen legalább két óra erejéig elhozta nekünk  Izland hangulatát. Nagyon kár, hogy a koncertek után egyből beraktak egy dubstep számot, amely vissza is zökkentett a valóságba. Nemsokára újabb északi banda érkezik hozzánk az Agent Fiasco képében, de mi már a csajokra várunk nagyon, ha értitek mire gondolok…