Sziget 2012 – A harmadik nap

A Sziget középső napján a nyugisabb zenekaroké volt a pálya, olyanoké akik az elmúlt évek alatt váltak sikeressé, sőt van, aki szinte világsztárrá is. Azt sem szabad elfelejteni, hogy tegnap 15 év után a brit rock újra életre kelt a Szigeten.

Nem tagadom tegnap a számomra az egyik legkedvesebb zenekarral, a Wild Beasts-el kezdhettük a napot az A38 sátorában. Már három lemezen túl lévő zenekar tagadhatatlanul az indie szcéna vezéralakja, a tavalyi Smother-el – amely az év lemeze lett az IndieClub-on tavaly – már végleg bebizonyították, hogy egy érett zenekarral van dolgunk. A koncertet egyből a Bed Of Nails és We Still Got The Taste Dancin’ On Our Tounges párosával kezdték, talán túl hamar is elsütötték legjobb számaikat. Hayden és Tom hangja egyszerűen lenyűgöző, ilyen hangszín skálával rendelkező embereket ritkán találni a mai zeneiparban. Sajnos a délutáni időpont nekik se volt a legalkalmasabb, ja és csak megint gratulálni tudok a szervezőknek, hogy a The Vaccines-el egy időpontba kellett rakni őket.

Valószínűleg az idei Sziget legjobban várt fellépője a The XX volt, ez a tömegen meg is látszott, amely a Nagyszínpad elé gyűlt a fellépés előtt. A világosban való kezdés kicsit tompította a hangulatot meg persze a pofázó emberek is, de miután elkezdett sötétedni és viszonylag megszokta közönség is, hogy most már ideje a szájzárnak és egy másodperc alatt megvilágosultunk, miért is van oda a világ az XX-ért. Első lemezüket nagyon imádtuk viszont a tegnapi koncertjükre szinte az összesbe belebabráltak egy hangyányit, főleg Jamie XX nyúlt bele a dalokba, kiforrottabb lett az elektronika a dalokban – bár azt jegyezzük meg, hogy a Crystalized tempójának lelassítása nem volt éppen nyerő dolog – és ha már az elektronikánál tartunk a szeptemberben érkező lemezükről is hallhattunk ízelítőket, hallhattuk az Angels-t egyből a koncert elején, de ami később jött én komolyan mondom tátott szájjal figyeltem, szimplán a house zenét mixelték össze az XX gitár hangzásvilágával, amivel csodát műveltek. Viszont azt még meg kell jegyeznem, hogy ők sajnos túlnőttek magukon, hiszen ezekkel az intim dalokkal egy sötét klubban tudnának a legjobban érvényesülni.

Tavaly a Pulp látogatott el hozzánk hosszú szünet után a 90-es évekből, idén meg 15 év után újra, eredeti felállásban sikerült a The Stone Roses-t meginvitálni a Szigetre – reméljük most nem oszlanak föl a koncert után -. Iam Brown-ék nem tököltek és az I Wanna Be Adored-al visszaröpítettek minket az időben. Szinte, mint akik a húszas éveikben járnak olyan odaadással zenéltek a Nagyszínpad elé gyűlt viszonylag sok embernek – nyilván ők egy bizonyos korosztálynak szóltak -, akik hálásan hallgatták a brit rock “atyjait”. Kicsit elgondolkodtatott ez a koncert, hogy vajon 20 év múlva melyik zenekarnak az újra alakulásának fogunk ennyire örülni, bár inkább ne legyen ilyen, mindenesetre eddig nem csalódtam az idei Szigetben.