Album: Bloc Party – Four

Miután a Bloc Party harmadik lemeze, az Intimacy nem hozta meg a várt sikert 2009 végétől szünetelt a négyes- szerencsénkre még abban az évben láthattuk őket a Szigeten-. Mindenki ment a saját útjára, Kele szóló karrierbe fogott és kiadott egy elektro lemezt, Russel az Ash-al turnézott, Gordon megalapította a Young Legionarre-t az Automatic egyik tagjával közösen, Matt meg otthon készített pár számot. Aztán idén év elején felröppent a hír, hogy New York-ban újra a stúdióba vonultak, de Okereke nélkül és új énekest keresnek, szerencsére a hír második része csak pletyka volt. Szép lassan beindult a Four reklámkampánya, folyamatosan jöttek a hírek és mindenki, mint a messiást úgy várta, hogy az indie korszak nagyja képes-e még mindig újat alkotni.

Four hasonlóan az Intimacy-hez, afféle felemás lemezre sikeredett, négy éve a klasszikus BP gitáros számok mellett az elektronika is nagy szerepet játszott. Mostanra eltűntek a szintetizátorok, de sikerült átesniük a ló túlsó oldalára azzal, hogy megtalálták a gitárpedálokon és az erősítőkön a torzítót. Ugyanis a legnagyobb meglepetést az olyan számok okozzák, mint Coliseum, amely úgy kezdődik, mint egy westernfilm háttérzenéje, majd átcsap egy hardcore punk számba, dettó ilyen a lemezzáró We Are Not Good People is, amelyet akár maga Death From Above 1979 párosa is írhatott volna. De nem kell megijedni, igazából egész hamar meglehet szokni, hogy ezek is Bloc Party dalok, csak első hallgatásra nagyon furcsa – látszik, hogy Kele most ismerkedett meg igazán a Nirvana-val -. Persze akadnak jól megszokott BP számok is, mint a V.A.L.I.S vagy a The Healing amik Weekend In The City b-oldalas számainak a hangzását eleveníti meg. A 3×3 című számban hadd idézzem az NME kritikáját, “Kele átmegy Pavarottiba” és valóban pályafutása során itt használja ki legjobban a hangját. Viszont valahogy a slágerek lemaradtak erről a lemezről, az Octopus, mint az album első kislemezdala eléggé gyenge erre a címre, talán a Team A, amiről elképzelhető, hogy még megkapja ezt a rangot, de annyi szent, hogy a Day Four és a Real Talk dallamai az album csúcspontjai.

Kicsit csalódás lett a Bloc Party negyedik lemeze, hiába, valószínűleg már sose fogunk tőlük olyan zseniális számokat kapni, mint a Banquet vagy a Helicopter. AFour-ra ráfért volna még egy kis csiszolás, hiszen több szám nagyon gyengén hangzik, olyanok, mintha elfelejtették volna mixelni. Mindenesetre örüljünk, hogy még együtt zenélnek és nem oszlottak fel, hátha majd az ötödik lemezük jobbra sikerül.

Megjelenés: 2012.08.20.
Műfaj: post-punk, indie rock
Kiadó: Frenchkiss Records
Hallgasd meg: Day Four, Real Talk, Team A, V.A.L.I.S, We Are Not Good People

01. So He Begins To Lie
02. 3×3
03. Octopus
04. Real Talk
05. Kettling
06. Day Four
07. Coliseum
08. V.A.L.I.S
09. Team A
10. Truth
11. The Healing
12. We Are Not Good People