Lemezkritikák: The Strokes, Woodkid, Peace

Ezen a héten csupa izgalmas lemezt sikerült kivesézni, hiszen új lemezzel jelentkezett a Strokes, megjelent a Peace legelső lemeze és a Sziget fellépői között szereplő Woodkid is debütált.

The Strokes – Comedown Machine

strok Viszonylag hamar elkészült a The Strokes ötödik lemeze, amely meglepő módon nem kapott akkora reklámözönt, mint eddigi megjelenéseik. A Comedown Machine továbbviszi az őt megelőző Angles-féle könnyedebb popos hangzást (hol van már az Is This It-féle garázsrock…). Viszont meglepő módon nagyon is jól működik a dolog a New York-i kvintettnél, igaz hamarabb hisszük el, hogy Julian Casablancas szóló lemezének a folytatását halljuk. A csapat már nem a régi gitárvirtuóz dalokat hozza, hanem sokkal inkább, afféle házibulis slágereket. Mint, ahogy a beharangozó One Way Trigger-ben hallhattuk Julian vinnyogásba menő hangját több számba is sikerült belecsempésznie, a Tap Out-ban elsőre azt hittem egy nő is énekel vele együtt. Persze a lemez legjobb dalai a Welcome To Japan és 50/50, bőven beleférnek még a ‘régi Strokes’ családjába. Sajnos a Strokes már nem a világ egyik legjobb rock zenekara és ezt ők is nagyon jól tudják magukról, de ha ilyen lemezekkel állnának elő a jövőben is, akkor is ugyanúgy meghallgatnám azokat, mert ez az album az, amire azt lehet mondani, hogy szórakoztató.

Megjelenés: 2013.03.25.
Műfaj: pop rock, funky

Kiadó: RCA
Hallgasd meg: 50/50, All The Time, Welcome To Japan
Értékelés: 8/10

—————————————————————————-

Woodkid – The Golden Age

woooA francia Yoann Lemoine-t korábban csak videoklip rendezőként ismerhette a nagyvilág, többek közt készített már videót a Mystery Jets-nek és Lana Del Rey-nek is, de olyan “sztárok”, mint Katy Perry videói is feltűnnek munkái között. Vagy úgy két éve ellepte az internetet Iron című száma, amellyel egyben megismerhettük Woodkid nevű alteregóját is. Tavaly mondhatni kiszúrta a szemünket a Run Boy Run-al, hiszen egészen idén márciusig kellett várnunk debüt lemezére, a The Golden Age-re. Ahogyan várható volt az egész lemezen különböző fúvós-vonós-dobos, magyarul nagyzenekari elemek szerepelnek, amelyet finom kis elektronikával spékel meg Yoann. Összességében egy koncepciós albumról lévén szó (Iron – Run Boy Run – I Love You – ezt még klipjeiben is átadja, a felnőtté válást jelképezve), nehezen megszokható a lemez, egy kicsit túl “művészi”. Az említett három számnak sikerült népszerűvé tennie Woodkid-et, de magán az albumon szinte alig van pár kiemelkedő darab. Jó lett a lemez összességében, de őszintén szólva én többet vártam tőle, főleg ennyi év után.

Megjelenés: 2013.03.18.
Műfaj: experimental
Kiadó: Green United Music
Hallgasd meg: Run Boy Run, I Love You, Conquest Of Spaces
Értékelés: 7/10

—————————————————————————-

Peace – In Love

peace Az utóbbi időben egyre felkapottabbak a birminghami zenekarok, de az élvonalban nyilvánvalóan a Peace neve szerepel. A héten végre megjelent az év legjobban várt bemutatkozó lemeze, amelyből csak úgy árad a vidámság (kár, hogy az időjárás nem dukál a hangulatához…). Hiszen mi másról is szólhatna egy In Love című album, mint a szerelemről. Maga a téma jobb körítést nem is kaphatna, mint az ötletesebbnél ötletesebb indie dallamok, amelyek ezúttal már a 90-es évek féle grunge stílus jegyeivel is kiegészültek (Follow Baby, Delicious). Természetesen akusztikus balladák hiányában ferde szemmel néznénk a srácokra, de szerencsére a Float Forever és a California Daze betölti ezt a szerepet. Ha szerelmes vagy, ha nem, akkor is csak ajánlani tudjuk debüt lemezüket, mert a legelbaszottabb hangulatban is jókedvre tud deríteni.

Megjelenés: 2013.03.25.
Műfaj: indie rock
Kiadó: Columbia
Hallgasd meg: Delicious, Follow Baby, Wraith
Értékelés: 10/10