The Soft Moon @ A38

DSC06883

Nagy öröm volt számomra, amikor a Soundkitchen bejelentette, hogy az amerikai The Soft Moon európai turnéjának állomásai között hazánk is szerepelni fog. Valószínűleg azon kevesek közé tartozom, akik még első lemezüknél kedvelték meg a posztpunk legsötétebb bugyrait megidéző zenekart. Korábban elképzelni se tudtam milyenek lehetnek élőben, persze itt-ott hallani lehetett, hogy milyen emlékezetesek a koncertjeik, de tegnap este végre személyes tapasztalatot is szerezhettem erről.

Természetesen, mint minden koncert az övéké is pár perc késéssel kezdődött, de emiatt  haragudni sem lehetett, hiszen már az első hangtól kezdve megteremtették azt a legendás elborult atmoszférát, amely lemezeikre is jellemző. Meglepően jól fogadta az igen vegyesnek mondható közönség ezt a nem mindennapinak nevezhető előadást. Ugyanis Luis Vasquez zenéje (legalábbis szerintem) már-már az őrületet testesíti meg. Erőszakos basszusok, furcsábbnál furcsább zajok, precíz dobok és mindez megspékelve Luis éneknek nem nevezhető kísérteties hangjával/vonyításával, brrrrr. Mert bizony néha a hátam is megborsódzott, persze pozitív értelemben. Mindez feleannyira sem lett volna hatásos, ha nem állnak elő ilyen erős fénytechnikával, bár annyi szent, hogy az epilepsziára hajlamosaknak nem ajánlottak fellépéseik. Ami még adott az előadásmód hangulatához az az volt, ahogy Luis társai merev fegyelmezettséggel játszották témáikat, miközben ő a színpad közepén szinte transzba esésig “rángatta” magát.

DSC06902

A koncert alatt eddigi mindkét lemezükről (The Soft Moon, Zeros) és egyetlen EP-jükről (Total Decay) is szólaltak meg dalok. Itt el is érkeztünk egy nagy bökkenőhöz, ugyanis szinte lehetetlen lett volna megmondani pár szám kivételével, hogy melyik is szól éppen. Ez az egyik nagy baja a zenekarnak, hogy túlzottan egyformák a dalaik és, ha ezt elkövetik még egy-két lemezzel, akkor irány a süllyesztő. Izgalmas volt a koncert, mégis a monotonság is jellemző jelenség volt. Persze az olyan daloknál, mint a Totaly Decay vagy az Insides mindenki hamarabb felkapta a fejét, sőt külön kiemelendő, amikor két számban Luis még egy kicsit kongázott is. Ugyan egy órácskájával igen rövidnek tűnt a koncert, de jobban belegondolva bőven elég volt ez az idő ahhoz, hogy megismerjük az őrületet dallamok formájában.

Összességében csak pozitív véleménnyel tudok lenni a The Soft Moon fellépésérők, pár tulajdonképpen “súlyos” hibája ellenére is. Reméljük a jövőben is el fognak hozzánk látogatni többször is.