Hurts @ Electronic Beats Festival Bratislava 2013

Sajnos nálunk inkább ősszel szokták megrendezni az Electronic Beats Festival-t, pedig általában a tavaszi felhozatalok a legizgalmasabbak. Miután hallottuk, hogy a Hurts lesz a “sztár vendége” a pozsonyi eseménynek egy percig se gondolkodtunk azon, hogy lecsapjunk a jegyekre (ugyanis Prágában is elfogytak az EB jegyek, ott ugyanis Lana Del Rey lépett fel). Pénteken fogtuk magunkat, és szépen elvonatoztunk Szlovákia fővárosába, hogy újra lássuk az egyik legfelkapottabb zenekart.

Maga a buli a Refinery Gallery nevű helyen volt megrendezve, ez az épület valamiféle raktár lehetett korábban, ma már inkább rendezvényeket tartanak benne. Reklámanyagban nem volt hiány, hiszen mindenféle Electronic Beats-es cucc volt, a táskától fogva a lemezig tényleg minden, ráadásul teljesen ingyen lehetett összegyűjteni ezeket, ezzel szemben nálunk, két éve még egy poszterért is fizetni kellett. Továbbá, ami nagyon tetszett az az, hogy elég volt egyszer megvenni a poharat majd utána olcsóbban lehetett az italhoz hozzájutni, sőt még környezetvédelmi szempontból sem volt hátrányos ez a megoldás.

Az este folyamán még föllépett a szlovák Purist, a Youthkills -amelyet pár számnál tovább nem voltunk képesek hallgatni, majd James Pants -akit pedig egyáltalán nem néztünk meg -.

Nagyjából éjfél után negyedórával kezdődött el a Hurts koncertje. Immáron harmadik alkalommal sikerült eljutni a koncertjükre, de kisebb teremben még nem volt lehetőségem látni őket. Ami egyből feltűnt, az a táncos lányok hiánya volt (amely nagyban hozzátesz a műsorhoz), de hát helyszűkében érthető, hogy nem jöttek el. Végre már nem csak a Happiness számaival léptek fel, hanem a márciusban megjelent Exile is felkerült a palettára – kritikám erre -. Nem is kellett sokáig várni az új számra, hiszen egyből az album első két számával,  az Exile-al és a Miracle-el kezdtek, majd jött a legnagyobb slágerük a Wonderful Life. A számok alatt Theo folyamatosan fehér rózsákat dobott be a közönség soraiba a hölgy rajongóknak, a koncert végére már szinte mindenkinek jutott egy száll. Egészen a szünetig felváltva  jöttek a két lemez számai, majd jött a The Road. Hát az hagyján, hogy szerintem a legjobb szám, amit eddig írtak, de annyira katarzisba menő volt a koncerten is, hogy legszívesebben rögtön újra hallgattam volna. Pár perc után visszajöttek még három szám erejéig, pontosabb a Somebody to Die For, a Better Than Love (második kedvencem) és a Stay hármasával.

Theo Hutchcraft és Adams Anderson azon kevés zenészek közé tartoznak, akik közönség barátiak. Itt gondolok az olyan gesztusokra, mint, hogy a számok végén meghálálják a tapsot, Theo meg nyugodtan szembenéz a közönségével, reagál a poszterekre stb. Kicsit sajnáltam viszont a háttér zenészeket, ahogy a nevük is sugallja, szinte, mintha ott se lettek volna. Ami negatívuma volt az estének az a hangosítás, túlzottan ki volt emelve a basszus, ráadásul, amikor hegedültek azt egyáltalán nem lehetett hallani. A közönségről inkább nem is beszélek, ha eddig valaki a magyarokra panaszkodott az jól gondolja meg…

A hazai Hurts rajongóknak sem kell már sokat aludniuk, hiszen jönnek a Volt Fesztiválra, de igazából lassan egy önálló koncertre is elhozhatnák őket.