Lemezkritikák: Vampire Weekend, Savages, Deerhunter

Ezen a héten a Vampire Weekend-el lezártuk trilógiájukat, majd a Savages-el újra felfedeztük, miért is szeretjük annyira a post-punk-ot és zajongtunk egyet a Deerhunter-el.

Vampire Weekend – Modern Vampires Of The City

vampŐszintén szólva a Vampire Weekend sosem tartozott a kedvenc indie zenekaraim közé, persze eddigi lemezeiket elég sokat hallgattam, de valahogy mégsem kötött le kellőképpen. Harmadik lemezükkel elértek a 2008-ban indult trilógiájuk végére, és az előzetes ígéretek alapján egy sötét zárásra kellett volna számítanunk. Azonban ez csak annyiban nyilvánul meg, hogy a megszokottnál lassabb tempójú dalok tömkelegével találkozhatunk az albumon. Persze továbbra is felfedezhetőek a rájuk jellemző afrobeat, R&B és egyéb elemek, csak számszövegeik foglalkoznak komolyabb témákkal. Különösebben egy szám sem kiemelkedő a lemezről. Az A-Punk és Cousin harmadik testvéreként megérkezett a Diane Young (ez az egyetlen slágeres dal az egész albumon. Talán még a Step, ami igazán kiemelkedő a lemezről, de (most jön majd a megkövezésem ) a legtöbb kritikával ellentétben szerintem a Modern Vampires Of The City a New York-i csapat eddigi leggyengébb lemeze.

Megjelenés: 2013.05.13.
Műfaj: indie rock
Kiadó: XL
Hallgasd meg: Step, Diane Young, Hudson
Értékelés: 6/10

————————————————————————————–

Savages – Silence Yourself

savageÁltalában ha valaki egy csajbandát képzel el, valamiféle vidám, tingli-tangli zenét játszó lánykákra gondol, de szerencsénkre az elmúlt években egyre több kitűnő csapathoz volt szerencsénk (Warpaint, 2:54). Idén úgy néz ki a Savages lesz az a zenekar, amely megmutatja, hogy néha a nők tökösebbek tudnak lenni, mint a férfiak. Ugyanis a londoniak nem gatyáztak és újra felélesztették a Joy Division féle post-punk sötétebb tónusú oldalát. Debüt lemezüket a Husband című kislemezük óta várta mindenki, és végre májusban kezünkben is tarthattuk a Silence Yourself-t. Már a Shut Up-ból kivehető a rájuk jellemző dinamikus basszustémák sokasága, amely az egész lemezt végigkíséri. Szinte egy perc pihenő sincs – a Waiting For A Sign és Marshal Dear kivételével -, ugyanis, aki lassú dalokat keres az rossz helyen jár. Jehnny Beth mint egy őrült úgy énekli a dalokat, nem egyszer sikítozásba is átmegy a számok végére (She Will). Őszintén szólva a Savages lemeze eddig az év legjobb bemutatkozása.

Megjelenés: 2013.05.06.
Műfaj: post-punk
Kiadó: Matador Records
Hallgasd meg: She Will, Shut Up, Husband
Értékelés: 10/10

————————————————————————————–

Deerhunter – Monomania

deerhuA Pitchfork legkedvencebb zenekara, immáron sorban hatodik lemezét jelentette meg a Monomania képében. Sajnos csak az előző albumuk óta követem a Deerhunter történetét, szóval korábbi munkáikba még nem sikerült alaposan belebonyolódnom. Ahogyan a Halcyon Digest-el, úgy a mostani munkájukkal is a közönségbarát arcát mutatta meg Bradford Cox csapata. Igaz ezúttal egy kicsit visszatértek a zajokhoz és a garázshangzáshoz, de elviselhető határon belül. Nagyon frappáns a lemezcíme, ugyanis a számok monoton hangzása valóban képes monomániát teremteni, amely beszippantja a hallgatót. Ugyan sokszor nehéz megkülönböztetni a számokat, pl. a Dream Captain és Blue Agent hasonló elemeket is tartalmaz, mégis összességében elmondható, hogy egy igazán jó lemezt hoztak össze.

Megjelenés: 2013.05.06.
Műfaj: noise/garage rock
Kiadó: 4AD
Hallgasd meg: Blue Agent, Sleepwalking
Értékelés: 8/10