“Miért maradnál a konyhában, miközben kimehetsz a medencéhez?” – O.Children interjú

P1180271

Nem rég mi is ellátogattunk a szlovákiai Pohoda fesztiválra, ahol az O.Children tagjaival beszélgettünk egy kicsit előző lemezükről, az Apnea-ról és, hogy mi vitte rá őket, hogy hátra hagyják korábbi gót stílusukat.

– Milyen volt eddig a turnétok, van valami érdekes vagy furcsa sztoritok?

Tobias O’Kandi: – Ez nagyon tág fogalmú kérdés, nehéz kiválasztani egyet is. Hol is voltunk utoljára?

Gauthier Ajarrista: – Hol is…, Oroszországban!

Tobi: – Óóh, tudok egy történetet Oroszországból. Szóval ott voltunk, csináltuk a szokásos soundcheck-et és egyéb fesztiválos dolgokat a New Young Pony Club, On-the-Go és egyéb zenekarok társaságában, minden jól ment, de egyszer csak megjelent egy fickó. Pontosan nem emlékszem a nevére, asszem Malcolm Rock vagy valami ilyesmi, nem akarok semmi durvát mondani, de ez az ember elmebeteg volt. (többiek nevetnek) Valamiféle művész volt, aki festékeket dobált a vászonra… A lényeg, hogy második állomásunkon, Moszkvában előttünk lépett fel, és a fellépése után vettük észre, hogy az egész padló és az összes hangszerünk tiszta festék. Amikor játszottunk a cipőnk festékes lett, majd egyszer csak azt vettük észre, hogy valahogy sikerült megszereznie a NYPC basszusgitárját és próbálta összetörni, mint az őrültek, úgy rohantak utána. Ez lenne a történet.

– Tavaly az év egyik legjobb lemezének választottuk az Apnea-t, mennyire volt nehéz elkészíteni?

Egyszerre: Köszönjük!

Tobi: – Nagyon nehéz volt megcsinálni, többféle ok miatt is. Keveset aludtunk, ami engem fáradttá és ingerlékenyé tett, így nehéz volt elkészíteni, de nagyon boldog vagyok, hogy a végén mégis sikerült összehozni az albumot. Sokkal természetesebb volt, mint az előző lemeznél, mert az elsőnél két producerünk volt, három stúdióban felvételeztünk és nagyon sok pénzünk ráment. A másodiknál már csak mi voltunk és elég volt egy stúdió és egy keverőszoba, természetesebben ment és a számok is teljesen mások voltak, mondhatjuk szintet léptünk.

– Mi inspirál titeket zeneírás közben?

Tobi: – A hétköznapi napok.Írok egy kis kéziratot, majd igazából mindent próbálok úgy leírni, mintha egy filmben lenne, általában ez szokott megihletni. Veletek mi van, titeket mi ihlet meg, amikor (elkezd léggitározni)?

Andrew Sleath: – To kick ass! (inkább nem fordítom le)

Gauthier: –  Gyerekkorunk óta, amit csak hallgatunk hatással van ránk, azt vettem észre, hogy, amit az utóbbi időben hallgatunk nagy hatással szokott ránk lenni, és a végén már ott tartunk, hogy lemásoljuk azt és egy keveréket hozunk létre.

P1180285

– Tervezitek már a harmadik lemezeteket?

Tobi: – Már gondolkodtunk rajta, de valószínűleg csak jövőre fogunk hozzá. Van már pár új számunk, amin mostanában dolgozunk. Ennyit tudunk mondani igazából még nem vettünk föl semmit, de izgatott vagyok már a reakciókra az új dallal kapcsolatban.

– Mi vitt rá titeket, hogy hátra hagyjátok gótos stílusotokat és, hogy valami újat felvegyetek?

Tobi: – Mi nem vagyunk igazából gótok, én személyesen nagyon szeretem a gót zenét, a post-punk-ot stb., de nem akarok megragadni csak egy dolognál, annyi minden felfedezni való van. Miért maradnál a konyhában, miközben kimehetsz a medencéhez? (nevetnek) Szeretem a gót zenét, de nem akarok egy folytában szomorkodni, igaz akkoriban azt gondoltam, hogy a világ elég szar hely, de hát minden tinédzser ezt gondolja. Aztán felnősz és rájössz, hogy nem is annyira.

– Van bármiféle rituálétok, amit koncertek előtt szoktatok csinálni?

Gauthier: Iszunk egy Vodka Redbull-t és bízunk benne, hogy minden jól fog menni.

Szerencsénkre valaki pont lefényképezte, hogy mit szoktak csinálni még!

band: o.childrenplace: pohoda festival 2013

– Melyik számotokat szeretitek élőben játszani?

Tobi: Lily’s Man (az első lemez rejtett dala- szerk.), mert nagyon szórakoztató játszani.

Többiek egyetértően bólogatnak közben.

– És a Red Like Fire-al, hogy álltok?

Tobi: – Két lemez után már nehéz ki válogatni, hogy miket is játszunk, meg először is meg kéne tanulnunk újra, mert egy idő után kimennek a fejünkből a számok. De szerintem te vagy már legalább a hetedik ember, aki ezt kérdezi, lehet, hogy kéne játszanunk.

Gauthier: – Meg amúgy is nehéz visszaadni a hangzását élőben.

– Megfogtok nézni valakit a fellépők közül itt Pohoda-n?

Gauthier: – Tegnap megnéztük a Smashing Pumpkins-t, majd együtt lógtunk Diplo-val. De ma a Bloc Party-it tuti megnézem, egyik legkedvencebb zenekarom.

Tobi: – iamamiwho… őőő

– Tervezitek, hogy a közel jövőben ellátogattok Magyarországra?

Tobi: – Igen, sajnos még sosem jártunk Magyarországon, szóval januárban igyekszünk minél több helyre eljutni.

Harry: – Igazság szerint már rég mentünk volna, csak még senki nem hívott minket onnan. Sajnos nem úgy megy, a dolog, ahogy a legtöbben hiszik, hogy mi választunk egy helyet a térképen, szóval ha ismersz egy koncertszervezőt nyugodtan említs meg minket.