Sziget beszámoló: The Cribs, Franz Ferdinand, Tame Impala, Katy B

Vasárnap újra ellátogattunk a Sziget fesztiválra, szerencsére már nem volt olyan hőség, mint korábban, azonban butaság is lett volna kihagyni a zárónapot, hiszen már csak a Franz Ferdinand és Tame Impala párosa miatt megérte kilátogatni. Azt viszont hozzá kell tennem, az idei line-up valóban nem volt túlzottan ütős, persze volt pár név, amit sajnáltam, hogy ki kellett hagyni, de összességében két nap is bőven elég volt az idei fesztiválból, de inkább lássuk kikhez volt szerencsém aznap.

A novemberi koncertjük után második alkalommal láttam a The Cribs fellépését. Nagy elővárásaim nem voltak, ugyanazt a showt hozták, mint az Akváriumban, persze más számlistával. Hozzá kell tennem sose kedveltem túlzottan a Jarman testvérek zenéjét és most az A38-as koncert után se kerültek közelebb a szívemhez. Viszont meg kell mondani értenek hozzá, hogy, hogy viselkedjenek rock sztárosan, csak valahogy ez is erőltetettnek tűnt. Amikor Ryan Jarman elkezdte a “Tavaszi szél vizet árasztott” énekelni, lehet, hogy szerinte remek ötlet volt, de nála már egy sokkal ismertebb ember hamarabb lelőtte ezt a poént. A koncert végét meg sem vártuk inkább elindultunk egy sokkal jobb indie zenekar fellépésére.

Lehet, hogy már x-edik alkalommal jár Magyarországon a Franz Ferdinand, én különösen örültem bejelentésüknek, hiszen még sosem láttam őket élőben, ráadásul hamarosan megjelenő negyedik lemezük turnéját is csak most kezdték el. És, ha már itt tartunk slágereik mellett elég sok számot játszottak újabb szerzeményeik közül, sőt még egy Donna Summer feldolgozást is bevállaltak. Nagyon élvezték a koncertet, nem is csoda, hiszen az egész közönség együtt énekelte/lalalázta velük az összes számot, érdekes módon még az újakat is. A koncert egyik csúcspontja volt, amikor mind a négy skót Paul dobszerkóját püfölte. Szégyen, hogy nem ők zárták a fesztivált (ha már a White Lies is zárhatta két éve), de hát, ha szervezők szerint egy bizonyos francia dj bohóckodása jobb ötlet…

Szerencsére akadt pár aktuális név is az idei felhozatalban, és bizony a Tame Impala-nál fontosabb csapatatot nem is találhattak volna az A38 sátorába. Kevin Parker és csapata pszichedelikus krautrockjával hamar elnyerték a közönség tetszését, ezt már csak a “fuck David Guetta” kántálásából is ki lehetett venni. Meglepő módon a koncert közepe felé hirtelen mindenki bodysurfözni akart, amire Parker meg is jegyezte, hogy örül, hogy legalább így is kifejezik tetszésüket. Hiába egy profi zenekart láthattunk, bárcsak az ének a gitárokkal egyetemben nem lett volna annyira halk. Első lemezük az Innerspeaker és a tavalyi Lonerism számait egyenlő arányban játszották, de természetesen az utóbbiak kaptak nagyobb ovációt, nem véletlenül,hiszen sok helyen az év albuma volt. Általában az a vélemény, hogy a koncertek este jók, de valahogy sokkal hatásosabb lett volna az egész délután a Nagyszínpadon, mint egy sátorban a bénácska háttér vizualizációval.

Az ausztrálok után hirtelen váltással poposabb irányba vitte el az estét Katy B fellépése, aki kis késéssel kezdte csak el koncertjét. Különösebben sosem hallgattam zenéjét, amit annyira nem is bánok. Little Boots-hoz hasonlóan ő is egy cuki kis londoni csaj, azonban szerencsétlenségére az elektronikus zenének azt a részét képviseli, amely vagy másfél évig volt egyedi, de most már unalmasnak, teljesen átlagosnak mondható. Tisztességes fellépést adott, de nem mondanám, hogy legközelebb is elnéznék rá.

(A képeket a Quart-ról és az Index-ről loptuk)