Warpaint @ O2 Academy Brixton, London

Múlt héten kezdetét vette a kaliforniai Warpaint második lemezének angliai elő miniturnéja, amelyet megelőzően első új számukat is végre megosztották a nagyközönséggel. Természetesen, mint a négyes nagy rajongói nem hagytuk ki az alkalmat és mi is ellátogattunk londoni fellépésükre, amelyet az O2 Academy Brixton-ban rendeztek meg.

Előzenekarként a mostanában igen felkapottnak mondható szintén csupa csajból álló PINS-t lépett fel, akiknél jobb választás nem is lehetett volna. A manchesteri négyes ugyan külsőleg a Joy Divison-féle csapatokat juttathatják eszünkbe (jé, csak nem ugyanabból a városból származnak), de zeneileg sokkal inkább a Dum Dum Girls-re hajaznak, ugyanis ők is szintén könnyedebb lo-fi dalokban utaznak. Alig pár hónapja jelent meg első albumuk a Girls Like Us, amelyet pozitívan fogadott az angol sajtó. A hatalmas brixtoni színpadon (amely egykor színház lehetett, legalábbis a színpadot körülvevő díszletből ítélve) magabiztosan léptek föl, valószínűleg hatalmas megtiszteltetés lehetett számukra, hogy ők melegíthették be a Warpaint-re érkező közönséget, persze a tömeg sem volt hálátlan.

Fél tíz körül több ezer rajongó várta már tűkön ülve, hogy először hallhassák élőben Emily Kokal (ének és gitár), Theresa Wayman (ének és gitár), Jenny Lee Lindberg (basszus) és Stella Mozgawa (dob) legújabb szerzeményeit. Nem is kellett sokat várni következő cím nélküli lemezükről származó darabra, hiszen rögtön a Keep It Healthy-vel kezdtek, ami alatt egyből feltűnt, hogy ezúttal a szintetizátorok is előtérbe kerültek. Ha már az új számoknál tartunk, bátran kijelenthetem – egy kis elfogultsággal -, hogy 2014 egyik legjobb lemeze a Warpaint-é lesz, amit érthetően el is várunk, ha már három év kellett hozzá. Nemrég ízelítőként meg is kaptuk a Love Is To Die-t is, amely élőben olyan csodálatosan szólt, hogy férfiasan be kell vallanom még engem is megkönnyeztetett. Persze a számok többsége alatt minimum volt,hogy egyszer kirázott a hideg és mint tudjuk,ez csak is akkor történik meg, ha kiváló a zene.

A koncert többi részében magától érthetően első lemezük, a Fool számai szóltak, többek közt Composure, a Majesty és az Undertow is, amelynek a végét picit el is hülyülték, viszont sajnos személyes kedvencemet, a Warpaint-et nem játszották, ami nagy kár, hiszen egyik legjobb daluk… Viszont nagyon érdekes, hogy mennyire ragaszkodnak első EP-jükhöz, a Exquisite Corpse-hoz, ugyanis nagyon ritka dolog a zenekaroknál, hogy korábbi rövid lemezeiket is játsszák élőben, nemhogy majdnem az egészet. Mondjuk Elephants nélkül nem is volna Warpaint koncert, nem is beszélve a végén történő több perces jammelésről, amely alatt lehet igazán megfejteni, hogy milyen páratlan kémia van a csajok között. Akik azt hitték ezennel vége a koncertnek, azok nagyon rosszul tették, hogy korábban leléptek, mivel lemaradtak Emily szólóban előadott Baby-jéről és az utána következő szó szerint epikus Beetles zárásáról.

Talán már ti is rájöttetek, hogy számomra a Warpaint koncertje volt az elmúlt évek legjobb koncertélménye. Tökéletes helyszín, remek LED-es háttér hangulatvilágítás, perfekt hangosítás és hát a világ legelbűvölőbb négyese tette az estét felejthetetlenné, amely után jön rá igazán az ember, hogy miért is érdemes koncertekre járni, egyszerűen csodálatos volt az előadásuk.