Peace @ O2 Shepherd’s Bush Empire

2013 egyik legjobb, hanem a legjobb első lemezes zenekara a birminghami Peace volt. In Love című első munkájuk mondani sem kell mi másról is szólhatott volna, mint a szerelemről és a fiatalságról. Mikulás után egy nappal a londoni O2 Shepherd’s Bush Empire-ben sikerült személyesen is megbizonyosodnom róla, hogy valóban az egyik élőben legjobban szóló csapatot sikerült elcsípnem.

Az első előzenekar a szintén birminghami Troumaca volt, akik szintén idén jelentették meg első lemezüket, a The Grace-t, amelyről őszintén szólva a koncertet megelőzően nem is hallottam. Számaik igazi trópusi darabok voltak, de ha már ilyesmi zenét akarunk hallgatni sokkal jobb előadókat is találni a piacon. A második zenekar az Is Tropical volt, nevükkel ellentétben nekik már semmi közük nem volt a trópusi övezethez, de már sokkal jobban illett koncertjük az est főfellépőjének az előadásához. Lassan három éve a Trafóban is láttam őket, ahol hatalmas bulit csaptak, azóta idén már a második lemezüket, az I’m Leaving-et is kiadták. A rövidecske koncert alatt legjobb számaikat játszották, mivel a közönség nagy része a fiatalabb korosztályt képviselte szinte megőrült, amikor a Greeks vagy a Dancing Anymore szólt, amely alatt ráadásul Gary Barber énekes barátnője is beugrott, hogy elénekelje a refrént.

Fél tíz felé végre a függöny mögül előbukkant a Peace négyese, akik után a brit tinédzserek sikítozva örjöngtek, hiába is övék az egyik legmenőbb zenekar a szigeten. Stílusosan békejeles reflektorokkal volt megvilágosítva hátulról Birmingham büszkeségei akik nem is húzták sokáig az időt egyből belevágtak az In Love legjobb dalaiba. Sorban jött a Waste Of Pain, Follow Baby és a Higher Than Sun hármasa. Már ez első számoknál könnyen el lehetett dönteni, hogy élőben hihetetlen jól szólnak számaik, szóval lehet egy kicsit túl vannak hypeolva, de megérdemelten. Sajnos Wham! karácsonyi számának feldolgozását ezen az estét nem játszották, de helyette a Money képében kaptunk egy vadi új számot az elvileg már jövőre érkező második lemezükről. Ha a többi szám is ilyenre sikerül nem lesz gond azzal, hogy nem szántak túl sok időt a folytatásra. Viszont a koncert csúcspontja első EP lemezük tíz perc hosszúságú Binary Finary feldolgozása, az 1998 volt. Alapból az a szám egy orgia a fülnek, de ahogy azt eljátszották élőben, hát valami csodálatos volt, életem egyik legjobb koncertjévé tették ezzel a számmal. Valószínűleg ők is tudták, hogy mekkora katarzisa van a számnak ezért egy nagyobb adag konfettit is belőttek a szám közepén. Egy nagyon rövid szünet után újra a színpadon teremtek, ebben az encoreban a Califonia Daze és az első nagy slágerük a Bloodshake szólalt meg.

Összegzésül azt tudom mondani a Peace-ben megvan a potencia, hogy a jövő Arctic Monkeys-a legyen, remek zenészek, a dalírásban kifogástalanok és hát tudják mitől őrül meg a közönség. Szívesen hallgattam volna tovább őket, de mivel szinte az összes eddigi számukat eljátszották elég nehezen tudták volna folytatni, sebaj majd jövőre.